2015.06.28.

Élet a gimi a előtt

Igen, igen. Az egy kicsit hosszabb szakasza az életemnek, úgy kb. 15 év. :D Segáz. Nyilván nem fogom elmesélni itt tőmondatokban, mi történt velem ez idő alatt, csak az érzéseim... fú, de utáltam az egészet. Emlékszem, nem egyszer kapott el a hév, és vágtam a szüleim arcába, hogy minek kellett megszületnem, inkább lennék halott, mint hogy velük éljek. Néha még most így érzek, de azért a koleszban teljesen más. Senkinek nem kívánok ilyen családot... ja, 6 testvérem van és a két szülőm. Az ember azt hinné, ha valaki ennyi gyereket csinál, akkor ott tui megy a szeretet 200-zal, semmi veszekedés, családi idill. Ja, nem. El kell, hogy keserítsem az álomvilágban élőket, nálunk legalábbis ez rohadtul nem így ment és megy. Tulajdonképpen a tesóim imádom, és anyával sincs semmi bajom, de apám olyan szinten tönkretett, hogy elmondani nem tudom. Persze, ami nem öl meg, az megerősít. Nekem mondhatja bárki, hogy az idő mindent meggyógyít, de sosem kapom vissza a gyerekkorom, baszki. Te ezért vagy a hibás, meg azért! Minek is születtél meg? Csakis te tehetsz mindenről, ezt is tuti te tetted tönkre, te semmirekellő, stb, stb... és még elvárja, hogy tiszteljem. A nagy büdös ló****t fogok egy ilyen embert (?) tisztelni. Ha valaha lesz gyerekem, ide sosem fogom elhozni. Ja, és természetesen minden családban vannak veszekedések a házaspár között, de ha ezt a szintet csak egy percre is megközelítené majd a jövőben a saját kapcsolatom, akkor kalap-kabát, én 100%, hogy otthagyom a fenébe. Ugyanis látom mindennap, anyám mit él át... oké, hogy vannak jó pillanataik is, de elenyésző, mert minden szar fontosabb, mint helyrehozni ezt az egészet... mindig van valami, amire rá lehet fogni, miért fos nekik... csak gratulálni tudok, hogy ezzel az összeférhetetlenségükkel tönkrebaszták 7 gyerek életét. Mert senki nem kaphatja vissza a normális gyerekkort. S miközben magukkal vannak elfoglalva, egyáltalán nem ismerik egyik gyereküket sem. Én akkor akadtam ki nagyon, és fogadtam meg magamnak, hogy márpedig én énekelni fogok, de a tudtotok nélkül, mikor megnyertem egy énekversenyt, és arra nem voltak képesek, hogy eljöjjenek az azt követő fellépésemre. Persze azt tudták hajtogatni, hogy én mégis mit akarok a kapa hangommal. Meg a színészettel. Köszi, majd én leszek, aki lenni akarok, nektek meg ezentúl semmi közötök nincs hozzám. Hozzáteszem, megszöktem itthonról párszor... és akkor jaj, így ne haragudj, úgy értsem meg, hogy ilyen az élet... aztán két perc múlva megint mindenki velem üvöltözik. Semmi gond. Már csak hétvégén és nyáron kell elviselnem a családom, ugyanis felvettek álmaim iskolájába, és kezd visszafizetődni a sok rossz. Életem legjobb döntése volt koleszba vonulni és megtalálni önmagam. De ezekről majd később.

2015. december 5.

Romokban

Van egy pont, aminél azt hinnéd, mélyebbre nem süllyedhetsz. Aztán rájössz, hogy mindig van mélyebb. Egy hete sem volt tökéletes az életem, de nagyjából egészséges, többnyire pozitív gondolatokkal bírtam. Amikor megtörtént, tudtam, hatalmas hibát követek el, de akkor, éjjel egyáltalán nem foglalkoztattak a következmények. Bár másképp tettem volna. De hiába, már nem tudom meg nem történtté változtatni a dolgokat. Ez van. Szenvedek, magányos vagyok, s enyhén suicid hajlamú. Hogy mi történt? Tönkretettem az életem. De ha ebben nem is, abban biztos vagyok, hogy jelenleg így érzek, és fogalmam sincs, hogy jöjjek ki újra a gödörből... párszor már sikerült, de sajnos most az "ami nem öl meg, az megerősít" elv is meghazudtolódni látszik... mert Ő azt mondta, ez nem létezik, s én, a kis naiv, elhittem neki. Már rájöttem, mi a különbség köztünk. Nem csak ez az egy, de neki van valamije, ami nekem nincs, mégpedig bele tudja fojtani a bánatát, keserűségét, csalódottságát valamibe. Mert tehetséges. Én semmi vagyok. Mi van nekem? A zenelejátszóm és a cigi. Hiába vesznek körül a barátok, ha annyira el vagyok keseredve, hogy nem érzem szükségét egynek sem. Pedig szeretem őket. Megbízom bennük. Mégis kilátástalannak tűnik most az élet...
Miatta van. Tudja. Tudja, hogy szeretem, tudja, hogy ölni tudnék érte, mindennek tudatában volt akkor is, mikor megtette... amikor megcsókolt. Aztán jött a szokásos szöveg. Nem vállal kapcsolatot. S ezt én is tudtam. Mégis belementem aznap este, mert nem tudtam ellenállni neki, mert évek óta csak erre a pillanatra vártam. Pedig máshogy képzeltem el. Basszus, feladtam saját magam! Részegek voltunk mindketten.. nem, nincs mentség, ez van... és csalódások gyors egymásutánja. Vajon ki lehet ebből a körből kerülni valahogy? Vajon lesz még valaha pozitív gondolatom? Mit érek én nélküle? Egyáltalán hogy árulhattam el magam? S most élhetek rettegésben, mert elveszíthetem a legfontosabb embert, barátot, szerelmet... mert úgy érzem, kevés vagyok egyedül segíteni rajta. Sok mindent mondott az éjjel, többek között, hogy akkor láttam utoljára, hogy nem képes senkit szeretni, hogy magányos, nincs jövője és hasonlók.. bezzeg azelőtt nem éreztem én is ugyanígy... nem veszíthetem el..

Na, akkor itt lenne, amit ígértem. :) Remélem, valakinek hasznos lesz (nekem biztos, mikor pár hónap múlva kíváncsi leszek, mit hallgattam mostanában). Bele is vágnék, ez egyfajta top 10-es lista.

1. Paradise Lost - Shadowkings

Sokat gondolkodtam, kinek adjam az első helyet, és a Paradise Lost-ra esett a választásom, Nem sok számot ismerek tőlük jelenleg, mert egy hete kezdtem el őket hallgatni, de életem egyik legjobb döntésének tartom. :D Természetesen az ötlet D-től jött (a sráctól, akit szeretek, de ezt Ő még nem tudja, ezentúl D-ként fogom említeni), mondanom sem kell, ki jut eszembe, mikor őket hallgatom (együttes, tök mindegy, milyen szám). De nem emiatt került az első helyre, abszolút megérdemli szerintem. Nagyon össze lett rakva, jó kis gothic metal. :)

Hülye fogadalmak... persze, tudhattam volna, hogy én és az optimizmushoz való hozzáállásom kettőse nem fog sokáig kitartani. A hét elején kurvajól éreztem magam, de annyira, hogy én sem hittem el. Aztán szerdán jött valami "hullám", mert hogy azóta kurvaszar a kedvem. Én tényleg próbálok tenni ellene, de sokszor nem megy. Azért az kicsit felvidított, hogy németből is meglett az 5-ös, és úgy cakkompakk 3,86-os átlaggal zártam a félévet, annak ellenére, hogy basztam leülni tanulni sok esetben, sőt. Komolyan nem hittem volna, hogy így sikerül felhúznom az átlagom. Csak három tárgyból álltam bukásra, most mindenből meglett a közepes minimum. Az igaz, hogy 5-öseim leginkább csak a készségtárgyakból vannak, de nem baj, én azokért is szenvedtem idén eleget... :D Kivéve ugye tesi, ami a mai napig homályos, mégis hogy kaphattam jelest, ha amúgy semmit sem csináltam, és egészen idáig mindig megfenyegettek bukással (és hasonlókkal tesiből). Szzóval ha muszáj keresnem a hétből egy pozitív pontot, hát íme.
Amúgy nincs semmi... legszívesebben csak aludnék egész nap, zene be, világ ki. Mint egész múlt félévben. Tudom, ezen változtatnom kell, de egyelőre nem tudom, hogyan. Alapból az, hogy hétvégente haza kell járnom a koleszból, kicsinál, és nem fogok másnál csövezni. Megtehetném, de nem akarok mások nyakán lógni, akkor inkább egész hétvégén fülessel mászkálok - talán kevésbé hallom apám üvöltözését anyámmal... velem meg ne próbáljon meg többször, mert úgyis rávágom az ajtót...
Most így ennyi. A zenéimet majd posztolom, hátha érdekel valakit, mert úgy kb. csak ezzel szolgálhatok, mást sem csináltam, csak rongyosra hallgattam pár új számot... múlt hétvégén saccperkábé 200 zenét töltöttem le. :) 

Új együttes a láthatáron! Meghallgattam ezt a számukat, és engem nagyon meggyőztek.. lehet, hamarosan csinálok egy új összefoglalós-zenés posztot, mert az utóbbi időben nagyon sok új számot építettem be a repertoáromba. Most viszont csak egyről írnék, a banda neve: The Birthday Massacre.
Én a 2014-es novemberi albumukról hallottam eddig számokat, többet még sajnos nem ismerek, de igyekszem. :) 
A TBM egy hattagú kanadai együttes, 1999-ben alakultak, jelenleg hat albummal rendelkezdnek, a legutóbbi a Superstition, 2014-es. Zenei irányzatuk főként gothic rock, synth rock és dark wave. 
Én meghallgatnám mindenki helyében, maximum nem tetszik majd, de sosem tudhatod.. legalábbis ha a legjobb barátnőmből indulok ki, aki Children of Distance-t és hasonlókat hallgatt.. azért néha képes meglepni, mikor berakok egy számot és tetszik neki. :D Szóval csak nyugodtan.

Jaja. Lassan vissza kell térnem a hétköznapokba (ahogy mindenkinek - nincs mese). Kicsit szomorú vagyok, mert bár a szünet elején hevesen tiltakoztam a két hét ellen, amit itthon kellett töltenem a családommal (már kifejtettem néhányszor, hogy sajnos nem a legjobb a kapcsolatom velük), meglepően kellemesen telt az idő, kikapcsolódtam és most vége. Mondjuk nem volt túl eseménydús időszak, azt meg kell hagyni, de legalább aludtam egy csomót, meg végignéztem két évadot a Sailor Moon-ból, találkoztam nővéreimmel is, még több zenekart ismertem meg és tanultam is (!). Igaz, nem olyan sokat, de hasznos volt. Ja, abból, hogy ma fizikát tanulok, nem lett semmi, mert rájöttem, hogy jövő héten nem írhatunk tz-t, mivel még nem jelentette be, és itthon nincs is senki fizikazseni, aki tudna segíteni (nővérem Pestről pedig nehezen tudna), így hát elnapoltam. Nem tudom, mikorra, majd koleszban megkérek valakit, hogy magyarázza el a súrlódást és társait. 
Azt sajnos nem tudom, mikor jelentkezem legközelebb. Szerintem észrevehettétek, hogy leginkább iskolai szünetkben tevékenykedem a blogon, mert egyszerűen csak akkor engedi időm. Most mondanám, hogy hétvégéken is jövök, de sokszor nincs motivációm és kellő ihletem ahhoz, hogy írjak bármit is ide. Hétköznap esélytelen, hogy normálisan működő wifit találjak a koleszban, dacára annak, hogy nemrég szerelték fel az elvileg jobban működő wifiket. Tök feleslegesen, mert eddig még lehetett fogni, most már nem, legalábbis a mi szintünkön képtelenség. Még arra gondoltam, hogy előre megírok néhány bejegyzést, és beállítok egy dátumot, hogy mikor posztolja ki, csak ezzel az a baj, hogy nem lennének aktuálisak, vagyis random dolgokról kellene írnom értékelhető bejegyzéseket. :D Azokhoz viszont kellő ihlet (és idő) szükséges. Most például ötletem sincs, miről tudnék regélni a napjaimon és éppen aktuális gondolataimon kívül... zenéket posztolhatok ki, vagy csinálhatok én is ilyen néhány napos kihívást, de ezeken kívül fogalmam sincs. Majd eldől. :D Addig is sziasztok, jó tanulást és vigyázzatok magatokra!