Boldogság
2012.10.23. 13:00
A nap bágyadtan sütött a hideg őszi reggelen. Meleg pulóverben, kezemben egy bögre teával sétáltam ki az avarral borított kertünkbe, majd leültem a padra. Elméláztam az életemről, ami végre új kanyart vett.
A szemem sarkából mocorgásra lettem figyelmes. Egy kis veréb ugrált a falevelek között, eleséget keresve magának. Elgondolkodtatott a jelenet.
Ennek a verébnek nap, mint nap találnia kell valamit, hogy életben maradhasson.
A teám már kezdett kihűlni, úgyhogy belekortyoltam, majd felnéztem.
A veréb megtalálta, amit keresett. A nemrég megért napraforgó egy magját láttam a csőrében. Sikerült neki eleséget találnia.
Neki ez a legfontosabb az életében. Én is kerestem valamit, amiről nem is gondoltam volna, hogy sikerülni fog. A boldogságot kerestem, és nemrég meg is találtam.
|