Harmónia
2013.06.03. 19:01
„Anya, anya! Ma van május 31. Akkor holnap már nyár lesz?”
„Igen, kicsim, holnap már nyár lesz – mosolygott az édesanyja.”
Ahogy ez a kisfiú, úgy én is várom már a nyarat. Ha csak felidézem a tavalyi emlékeim (mikor az éjszakákat átvirrasztva, a nyitott ablak mellett, tücsökzene hangos kíséretében olvastam, és vártam a hajnalt, vagy a zenelejátszóm nyomkodva bámultam a csillagokat), teljesen bezsongok. Mintha felélednék, de nem úgy, mint tavasszal. Ez az érzés most más. Ébredés.
Ilyenkor mindig azt érzem, hogy élek. Körülvesz a természet, s magával sodor. Hisz minden olyan nyugodt. Távol a nagyvárosi zajoktól, a késő délutáni szellőben, egyedül... mindig elkalandozom, álmodozom, vagy csak egyszerűen elgondolom a napomat. Úgy érzem, ezeket csupán nyáron tehetem meg. A temérdek idő ugyanis arra késztet, hogy ezeket csináljam. Leginkább semmittevésnek nevezném. Persze minden egyes pillanatát tökéletesnek tartom. Harmonikusnak.
|